Szeptemberi eső

                          Szeptemberi eső

                          Szakad.
                          Unalmasan, kitartón.
                          Vesémig hatol a nedvesség,
                          és hiába minden kedvesség,
                          szomorkás a hangulatom.

                          Hallgatom
                          a lezúduló cseppeket.
                          Hangjuk lassan dübörgéssé válik,
                          szívem átveszi a ritmust,
                          új zenét játszik.
                          Egy balladát dúdol,
                          s bár arcomon nem látszik,
                          sírok legbelül.

                          Szeptember van.
                          Életemben is talán.
                          Az árnyékok megnyúlnak
                          a kopottas házak falán,
                          lépéseim lelassulnak,
                          és nem hajt már engem semmi,
                          bár szerettem volna lenni
                          egy boldog pillanat.

                         Az eső pedig csak szakad,
                         unalmasan, kitartón.
                         Vesémig hatol a nedvesség,
                         és hiába minden kedvesség,
                         elhagynak álmaim.

                         Mohol, 2005. szeptember 20.