Útvesztő
Útvesztő Nyárutó illatával teli a táj. Megfoghatatlan csorog el az idő, hang nélkül, mint szélszaggatott hírvivő, kinek minden eddig megtett lépés fáj. Bolond a világ…
Tovább olvas →Címke: vers
Üres zsebek
Üres zsebek Mikor kifakulnak az igaz színek, és elhalkul a valósnak hitt dal, nem dobbannak egymásért vérző szívek, majd a meseszép is visszhangba hal. Vágatlan…
Tovább olvas →
November végén
November végén Ködfátyolt húz zúzmarás tájra a késő ősz. Sarki lámpa fénye tör utat magának felém. Megriadt kuvik kiált rám két szárnycsapás közt, Mikor ittlétem…
Tovább olvas →
Asztalfiókba írt
Asztalfiókba írt Mint ti is, csendben építek új világot, és e féltve őrzött lelkem-képeket majd csak akkor láthatjátok meg, ha mindennek vége lett, ha már…
Tovább olvas →
Mikor azt mondod: „Mindegy már”
Mikor azt mondod: „Mindegy már” A képed nézem. Fejemben, mint vad vihar tombolnak a gondolatok, nem hagyva békét egy pillanatra sem, miközben lelkem fájón, lágy…
Tovább olvas →
Utolsó napjai ezek
Utolsó napjai ezek Csillogó ködfátyol öltöztet fákat hófehér gyöngykabátba. Szégyenlősen hull alá félénk hópehely. Jég roppan az esti sétám súlya alatt, mikor az öreg platánok…
Tovább olvas →
pengeélen
pengeélen pengeélen egyensúlyozva toborzom az éveket elhessegetni próbáltam őket előbb de rájöttem nem lehet most hadat gyűjtök sereget rongyos ruhájú perceket forrasztok egymás mellé csatasorba…
Tovább olvas →
Szeptemberi eső
Szeptemberi eső Szakad. Unalmasan, kitartón. Vesémig hatol a nedvesség, és hiába minden kedvesség, szomorkás a hangulatom. Hallgatom a lezúduló cseppeket. Hangjuk lassan dübörgéssé válik, szívem…
Tovább olvas →