November végén
Ködfátyolt húz zúzmarás tájra a késő ősz.
Sarki lámpa fénye tör utat magának felém.
Megriadt kuvik kiált rám két szárnycsapás közt,
Mikor ittlétem egyre csak rejteni szeretném.
Imát kong az idő felett egy távoli harang.
Kóbor kutya vonít fel valahol éhesen.
Füst keveredik mélázó gondolatim közé,
Miközben jövőmet nézném s múltam keresem.
Vágatlan filmkockák vésik hibáim belém.
Kocsmából kiszűrődő zene emléket idéz.
Kopott brácsának sírása borzol ideget,
S akaratlanul szorul ökölbe két hideg kéz.
Ismerős nóta szól. Benne minden keservem.
Múltam s jövőm. Átkom s egy angyali intelem.
Mohol, 2011. november 29.
