egyirányú
csak a sötétségben tudsz
utat találni a fény felé
botladozol majd vakon
véred keveredik verejtékkel
térdre rogysz
majd újból belépsz a porba
az egekbe vágysz
de nem hulló csillagokra
mellkasod zihál
tépett kabátod alatt
szíved már alig dobban
utad során elfogy minden könnyed
láncod súlyát érzed egyre jobban
karnyújtásnyira lesz a cél
majd mikor már karjaidban tartod
rájössz ez a fény nem az amit kerestél
keserűvé válik az édes
visszanézel s keresed ki volt vétkes
de nem emlékszel már
bal helyett mikor kellett volna jobbra
önszántadból léptél-e
vagy valaki más lökött a porba
az utat látod csak melyen jöttél
hol kopott el a végtelenbe vetett hited
pedig hitted
minden percében
csak a naiv jót láttad
rendületlenül
mohol, 2019. október 28.
egyirányú
Kankalin jegyzetét olvasva találtalak meg. elolvastam néhány versedet, és nem bántam meg, sőt, valószínűleg többször meglátogatlak majd. Műveidhez garatulálok, és további sikeres alkotómunkát kívánok. Kankalinnak köszönöm, hogy bemutatott!
Kedves István!
Megtisztelsz figyelmeddel! Igyekezni fogok feltölteni a többit is, és remélem, újak is születnek majd.
Kankalin által ismerem munkásságod, melyhez további sikert kívánok!