Kesergő Kopottas kabátba öltözik a táj, Görnyedt háttal tűnik a nyár csendben el. Sínek közt tétován legelésző nyáj, Melyet sem juhász, sem puli nem terel. Kóró hajlik a hűvös őszi szélben, Mint aki rejtett kincsek után kutat, Cickány fut át a poros úton éppen, Félénken szedeget elszórt magvakat. Bodzafa hullajt el nem sírt könnyeket, Megfáradni látszik az öreg nyár is, Koronáján egyre több a korhadt ág. Szürke felhők hoznak hűvös cseppeket, S a múló nyári égbolt kesereg, hisz Mint mindig, úgy az idén is megcsalták. Mohol, 2016. szeptember 19.