A világ utolsó napján
Lázzal fertőzött
világ őröl ideget,
korcs szűziesség
köp szemen másikat,
miközben álszent lelkek
hirdetik nekem Krisztus igazát.
Máglyát neki! Máglyát!
Ordítnak felém ökölbe szorított kezekkel,
s görcsösen vigyáznak,
hogy róluk a lepel le ne hulljon,
saját szennyük színre ne kerüljön.
Hisz megtért bárányai ők már az úrnak,
bűnük megbocsátatott.
Kétszínű mivoltuk tagadva éhezi igazát,
és már nem számít nekik,
hogy koszos lesz térdük, mikor
gyermekkoruk emlékei között turkálva
keresik a rég feledett imát.
Pilláik mögé rejtve szégyenük,
törtetve az első sorokba.
Én meg keserűn nyelem le nyálam.
Ma is,
a világ utolsó napján.
Mohol, 2012. december 21.
A világ utolsó napján
