Útvesztő
Útvesztő Nyárutó illatával teli a táj. Megfoghatatlan csorog el az idő, hang nélkül, mint szélszaggatott hírvivő, kinek minden eddig megtett lépés fáj. Bolond a világ…
Tovább olvas →Címke: szonett
Üres zsebek
Üres zsebek Mikor kifakulnak az igaz színek, és elhalkul a valósnak hitt dal, nem dobbannak egymásért vérző szívek, majd a meseszép is visszhangba hal. Vágatlan…
Tovább olvas →
Őszidő
Őszidő Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán. Fáradt pillangó keres még virágot,…
Tovább olvas →
Fekete zászlók alatt
Fekete zászlók alatt Csak tolongtok vakon, mint kerge birkák, ki az egyik, ki a másik sorba, bégettek bőszen, ha bundátok nyírják, bár ez lesz mindegyikőtök…
Tovább olvas →
Tengerkék
Tengerkék Megfakult emlékek közt lapozok, s ragad magával egy rég feledett kép, hol egy szempár ragyogó tengerkék tükrében tündöklő hold és csillagok fénye varázsolt tavaszi…
Tovább olvas →
Csak
Csak Élvezd a pillanatot, mely adatott. Két álom közti ébrenlét varázsát, az ezüst holdfényt s millió csillagot, az aranyszín nap áldott ragyogását. A kéz melegét,…
Tovább olvas →
Borongó
Borongó Hideg cseppekben köszönt rám a reggel. Az ég is begyűjtött minden csillagot, S adta a Holdnak, mikor a kas megtelt, Kincseit, melyeket isten itt…
Tovább olvas →
Keser-édes
Keser-édes Keserű kávé zamatába főtt méreg árad a lüktető ereken. Kies szürkeség vonz, mint azelőtt, mikor elveszettnek hittem mindenem. Megkopott lélekbe zárt emlékek szöknek tőlem…
Tovább olvas →