Tengerkék
Megfakult emlékek közt lapozok,
s ragad magával egy rég feledett kép,
hol egy szempár ragyogó tengerkék
tükrében tündöklő hold és csillagok
fénye varázsolt tavaszi szellőt,
mutatott volna irányt egykor nekem,
melyről tudtam, el kell veszítenem,
hogy a végén mégis megtaláljam őt,
majd hagyjam tovaszállni a széllel
szabadon, mint mikor egy rab gondolat
tör szét bilincset s szárnyat bontogat,
hogy versenyt fusson álmok tengerével.
Feledjem? De mit ér akkor az élet,
ha törlöm belőle a tengerkéket?
Mohol, 2020. december 4.
