Borongó
Hideg cseppekben köszönt rám a reggel.
Az ég is begyűjtött minden csillagot,
S adta a Holdnak, mikor a kas megtelt,
Kincseit, melyeket isten itt hagyott.
Szél táncolt a már érett diók között.
Néhány fáradt falevél hullt a földre,
Mely bánatában keserűn felnyögött,
Búsan emlékezve az örökzöldre.
Felnevelte már gyermekeit a sás,
A vándorok is mind-mind útra kéltek.
Messze űzte őket az égi kaszás,
Üresen maradt a kis fecskefészek.
Gyémántcseppeket fú arcomba a szél,
Majd tovaszáll, és keserűn nevetgél.
Mohol, 2017. szeptember 20.
