Fekete zászlók alatt Csak tolongtok vakon, mint kerge birkák, ki az egyik, ki a másik sorba, bégettek bőszen, ha bundátok nyírják, bár ez lesz mindegyikőtök sorsa. Menthetetlenül megkopaszítanak. Bűntudat lesz a koszos váratok, s hidd! Égig érnek majd a nyirkos falak, jó erősek lesznek a támaszok! Nyálatok csorog, míg köveket dobtok (mert igazatok csak nektek lehet), arra, ki nem mellettetek kuncsorog, és nem nyalja még a tenyeretek. Lassan már mindenkit elhagyott az ész, s mindkét sorban gyermeket szül a dögvész. Mohol, 2021. március 23.