Hópihe szonett
Oh, bárcsak lehetnék fehér hópihe!
Kis szállingózó gyermeke a télnek,
Melyet Isten oltalmazó két keze
Teremtett meg ily csodásnak és szépnek.
Hogy legyek oltalmazó takarója
Az ősszel vetett gyenge búzaszálnak,
S hogy a télnek is legyen pillangója,
Ne csak a forró, napsugaras nyárnak.
Festeném akkor fehérre a tájat.
Díszítenék ki csillogó testemmel
Minden árva, lombját sirató ágat.
Lennék párnája kicsiny hóvirágnak,
És hófehéren tündöklő fényemmel
Tiszta kabátja e sötét világnak.
Mohol, 2006. január 12.
Ez annyira gyönyörű, hogy beleszédül az ember és csak mosolyogni tud. 🙂
Igen, valamikor nekem is nagy kedvencem volt 🙂
Köszönöm! 🙂