Január elején
Tavaszias mosollyal köszönt rám a Január.
Belém karol vidáman, s az orromnál fogva vezet,
csalókán langy szellő kacagva cibálja meg ingem,
elsuhan a bokrok között, s csalfán visszainteget.
Kis pocsolyából egy tükörkép kacsint vissza rám,
két lépés közt születik újjá ezeréves dallam,
széttárom karjaim, mint gyermek, mikor repülni vágy,
s elhalkítom szívem, hogy csak a dobok hangját halljam.
Öreg platánok mormolnak imát az ég felé,
hófehér felhők közt játszik bújócskát velem a nap,
lyukas zsebemből szöknek elhessegetett álmaim,
csak egyetlenegy a szívemben, mely titkon megmarad.
Mohol, 2012. január 4.
