Minden, mi megmaradt nekem Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözteti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegénységet vált fel újabb rabszolgasors. Félelem lesz úrrá lelkeken. Legféltettebb kincsem tépik szét farkasok. Szabad prédává válik rejtekem, hol megnyugvásom leltem hideg esteken s hiába adtam már mindenem, mezítelen testem tépitek szét. Fagyos északkeleti szél cibálja rongyaim. Nem tisztelik sem őseim, sem holtaim. Legszebb emlékeim tiporják sárba. Nem becsülik múltam, de belépni se engednek a mába. Keserű ízzel a számban eszem másnapos kenyerem, (még nem a kukából, a sarki boltban vettem) és a holnap jár az eszemben. A távoli álomkép már elérhetetlen. A horizont is földre zuhan a következő sarkon, s az égen egyre több az ismerős csillag. Mind többen vannak kik elmentek, mind többen, akik végleg itt hagytak. Kiknek csak emléke marad meg idebenn ősrégi altatót dúdolva csendesen, míg én önmagam keresem, és emlékezem hogyan is tanított apám. (Oh mennyire is hiányzik, istenem!) Tisztességre, Becsületre.
Illusztráció: DeviantArt
Szeretek itt nálad olvasgatni. Megérintenek a verseid.
Ez a versed különösen közel áll hozzám.
A legnagyobb örökség és érték amit birtokolsz, a Tisztesség, Becsület.
Szomorú, de nagyon jó verset olvastam most is tőled.
Szeretettel ölellek
Vox Márti mami 🙂
Pedig nem sok olvasnivaló van itt 🙂
Léhaságom, és az elveszett hit az, ami leginkább gátol, hogy feltöltsem az írásaim, melyeknek javarészét már ismered.
Itt azok találhatók leginkább, melyekre Kankalin ráhajtott. 🙂
(Lógok még egy Anyegin strófával, de meg fog születni az is, és akkor már én is elhiszem, hogy tudok, ha akarok 😀 )
Nagyon örülök, hogy rám néztél ezen a helyen is!
Szeretettel ölellek
AarnyékosOlika 😀