Holnap
Elfojtott vágyak felett hullajtanál könnyeket,
míg két sikoly közé ékelődő kín gyötör.
Múltad. S legbelül érzed, jövődön lesz úrrá a rettegés,
hol tested emészti fájdalom, míg lelked helyén üres gödör.
Újrakezdenéd, de rájössz, ugyanaz az út a talpad alatt.
Megkövült emlékeid között keresel valamit,
majd hagyod rá, csak mert ugyanúgy fáj minden pillanat.
Összemosódott álmok tébolyában fetreng a jelen.
Menekülnél, vakon gázolva át mindenen,
aztán zuhansz megint a porba,
hisz túl rövid a lánc a bilincseken.
Mohol, 2014. augusztus 27.
