Halálsoron
Leülhettem volna,
de én csak mentem tovább.
Hajtott kielégületlen létem,
hogy bejárjam a poklot magát,
megfertőzve vérem
törtem arccsontot,
zúztam szét bokát.
Dohos sziklán éleztem tőröm,
golyószakította bőröm
koszosan kandikált
szakadt nadrágom alól.
A szív vadul zakatolt,
méregért nyúlt remegő kezem,
magamban elsirattam
százszor is
mit sem érő életem.
Halott tekintetem
nem látta már a napot,
míg lelkem minden nap
egy újabb pofont kapott.
Leülhettem volna,
de én csak vakon mentem tovább.
Mohol, 2008. május 5.
Halálsoron
