rozsdás rácsok mögött
rozsdás rácsok mögött bilincsekbe vert őrjöngő gondolatok szabadulnának zengenének dallamot hangosan ha nyitnám e rozsdás rácsú ablakot börtönőr lettem bár megőrjít a lárma én menthetetlen…
Tovább olvas →
E(l)ső
E(l)ső Őszbe olvadó csendes éj, rég elsiratott álmok, mámorban úszó szenvedély, kies pont, ahol állok. Feledett emlékek hamva marón kaparja torkom, elhaló akkordok hangja dönti…
Tovább olvas →
ti(k)t(k)ok
ti(k)t(k)ok már ölelgeted mint legféltettebb álmod csendesen lágyan pedig nem lehet más ő csak egy újabb halk titok lelked egyik zugában mohol, 2021. szeptember 30….
Tovább olvas →
járom
járom mindegy hogy tolod vagy húzod más szekerét a lényeg marad igában megszakadván vagy szekér után kötve csak egy bús ökör halad mohol, 2021. szeptember…
Tovább olvas →
Då Som Nu För Alltid
Då Som Nu För Alltid hófehér arcon közönyös szenvedélyben nyoma sincs lélek pergő dob szakít csendet halnak el lassú léptek mohol, 2021. szeptember 21. Illusztráció:…
Tovább olvas →
Vers helyett
Vers helyett Lehulló falevelek emlékeztetnek a bejárt útra, tarka lepelként festik elém a közelgő telet. Haláluk hoz új születést, mi jön majd tavasszal újra, de…
Tovább olvas →
szelek szárnyán
szelek szárnyán álmokat kerget olykor szabadon szárnyal elveszett énem szél barázdálja arcom türkizkék csend ölel át és az idő is megáll olyankor fenn az égen…
Tovább olvas →
Őszidő
Őszidő Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán. Fáradt pillangó keres még virágot,…
Tovább olvas →