Kavicsok VII.
Kavicsok VII. Nem tudom letenni! Nem is akarom talán, a toll a kezemhez nőtt. Olykor állok az ihlet oldalán (néha ő is az enyémen), és…
Tovább olvas →
kavicsok II.
kavicsok II. milliárd évet megélt hullócsillag utolsó robbanásánál szőtt pókháló gyémánttá égve megmarad valahol a föld mélyén aszott korhadó csontok között hol valaha egy szív…
Tovább olvas →
Hierarchiák és patkányok
Hierarchiák és patkányok Kasztok szelik át világod, szórnak rád illatos virágot, s vívnak kegyeidért csatákat. Kiáltanak kígyót-békát egymásra (hátad-mögött rád is), nem tudják még, hogy…
Tovább olvas →
Hópihe szonett
Hópihe szonett Oh, bárcsak lehetnék fehér hópihe! Kis szállingózó gyermeke a télnek, Melyet Isten oltalmazó két keze Teremtett meg ily csodásnak és szépnek. Hogy legyek…
Tovább olvas →
Félreállok
Félreállok Most félreállok. Ne kérdezd miért, válaszom csak a szél tudja. Talán még magam sem, ki már benéztem minden zugba, jártam óceánok mélyén, szánkóztam szivárvány…
Tovább olvas →
Szomorú zöld szemek
Szomorú zöld szemek Elmegyek régi törzshelyem előtt. Küszöbén egy belőtt kiskorú utcalány, fejét térdére hajtva ül. Talán a múltjára gondol, talán a tegnap estére, amikor…
Tovább olvas →
Szeptemberi eső
Szeptemberi eső Szakad. Unalmasan, kitartón. Vesémig hatol a nedvesség, és hiába minden kedvesség, szomorkás a hangulatom. Hallgatom a lezúduló cseppeket. Hangjuk lassan dübörgéssé válik, szívem…
Tovább olvas →
A Hold
A Hold Csillogó testeden az éjszaka varázsa tükröződik. Nem mozdulok, csak nézlek. Az ablakból a Hold eltűnik, odébbáll szégyenlősen, pajkosan mosolyogva, csendben, mint aki tud…
Tovább olvas →