Félreállok
Félreállok Most félreállok. Ne kérdezd miért, válaszom csak a szél tudja. Talán még magam sem, ki már benéztem minden zugba, jártam óceánok mélyén, szánkóztam szivárvány…
Tovább olvas →Verseim Kötöttek-kötetlenek egyaránt.
Félreállok Most félreállok. Ne kérdezd miért, válaszom csak a szél tudja. Talán még magam sem, ki már benéztem minden zugba, jártam óceánok mélyén, szánkóztam szivárvány…
Tovább olvas →Szeptemberi eső Szakad. Unalmasan, kitartón. Vesémig hatol a nedvesség, és hiába minden kedvesség, szomorkás a hangulatom. Hallgatom a lezúduló cseppeket. Hangjuk lassan dübörgéssé válik, szívem…
Tovább olvas →A Hold Csillogó testeden az éjszaka varázsa tükröződik. Nem mozdulok, csak nézlek. Az ablakból a Hold eltűnik, odébbáll szégyenlősen, pajkosan mosolyogva, csendben, mint aki tud…
Tovább olvas →Szemeim becsukom Leülök asztalomhoz. Már ki tudja, hányadik cigarettám füstöl el betöltve a szobát fanyar illatával, halk zene szól, benne néma a hang, hisz a…
Tovább olvas →