E(l)ső
E(l)ső Őszbe olvadó csendes éj, rég elsiratott álmok, mámorban úszó szenvedély, kies pont, ahol állok. Feledett emlékek hamva marón kaparja torkom, elhaló akkordok hangja dönti…
Tovább olvas →Aarnyek-Líra
Verseim Kötöttek-kötetlenek egyaránt.
Då Som Nu För Alltid
Då Som Nu För Alltid hófehér arcon közönyös szenvedélyben nyoma sincs lélek pergő dob szakít csendet halnak el lassú léptek mohol, 2021. szeptember 21. Illusztráció:…
Tovább olvas →
Vers helyett
Vers helyett Lehulló falevelek emlékeztetnek a bejárt útra, tarka lepelként festik elém a közelgő telet. Haláluk hoz új születést, mi jön majd tavasszal újra, de…
Tovább olvas →
szelek szárnyán
szelek szárnyán álmokat kerget olykor szabadon szárnyal elveszett énem szél barázdálja arcom türkizkék csend ölel át és az idő is megáll olyankor fenn az égen…
Tovább olvas →
Őszidő
Őszidő Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán. Fáradt pillangó keres még virágot,…
Tovább olvas →
Szívem mélyén
Szívem mélyén Mohás cserepeken fürdőző napfény melengette lelkem. Szellő játszott tavaszt arcom barázdáin pajkosan. Szívem mélyén rég feledett emlékekre leltem, majd raktam őket vissza, egy…
Tovább olvas →
Fekete zászlók alatt
Fekete zászlók alatt Csak tolongtok vakon, mint kerge birkák, ki az egyik, ki a másik sorba, bégettek bőszen, ha bundátok nyírják, bár ez lesz mindegyikőtök…
Tovább olvas →
Tengerkék
Tengerkék Megfakult emlékek közt lapozok, s ragad magával egy rég feledett kép, hol egy szempár ragyogó tengerkék tükrében tündöklő hold és csillagok fénye varázsolt tavaszi…
Tovább olvas →